Szőlőáldás Szent György napján

Különleges nap volt a múlt vasárnap a budafoki Szent Lipót-plébániatemplom híveinek és a Budafoki Promontorium Borlovagrend életében. A fél 12-es szentmise után, fél egykor Szent György-napi szőlőáldásra vonultak a helyiek a körmenettel a Soós István Borászati Technikum és Szakiskola Tangazdaságába a Promontorium Borlovagrend szervezésében.

Ebben az évben hetedik alkalommal tartották meg a Szent György-napi körmenetet és szőlőáldást, amelyen részt vett Karsay Ferenc polgármester is. A mintegy ötvenfős körmenet zászlók alatt baktatott felfelé a meredek Plébánia utcán. Legelöl egy latin nyelvű felirat szerepelt a zászlón: Vinum Ordo Equester Promontorium, mögötte pedig ugyanez magyarul: Promontorium Borlovagrend. A lovagrend tagjai a szokásos ruhájukban, cilinderben és fekete felleghajtóban, a nyakukban a lovagrend nevét és alapítási évét jegyző aranyozott érmékkel vonultak fel a tangazdaságba. A borlovagrend vezetője, Bitai Gergely nagy örömnek nevezte, hogy ezt a régi hagyományt sikerült újraéleszteniük, és évről évre egyre többen csatlakoznak hozzájuk a Szent György-napi programra.

A Tangazdaságban a köszöntők után Garbóci László ismertette, hogy mit kell tudni a Szent György-napi hagyományokról, majd budafoki plébánosunk, Ailer Gáspár atya áldotta meg a szőlőt, jó termésért imádkozva.

Szent György előkelő kappadókiai család sarjaként Kr. u. 271-ben született, apja perzsa, anyja palesztin származású volt. Diocletianus császár alatt katonáskodott, kiváló kardforgató lévén magas pozícióba emelkedett. Csakhogy a császár keresztény hite miatt üldözni kezdte Györgyöt, börtönbe vetette, megkínoztatta, és 303-ban kivégeztette. A legenda szerint György megölte a várost rémületben tartó sárkányt. A Szent György-nap Európa nagy részén ezért is ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának a napja, egyszersmind a tavasz kezdetét jelzi.

Budafokon 1780-tól hagyomány a szőlő megáldása, a szokást a Mária Terézia idején érkezett bajor telepesek vezették be. Ez egészen a millennium évéig, 1896-ig szokásban volt, de aztán szép lassan elhalt, ahogy a szőlő is Budafokon, a filoxérajárvány miatt.

Az ünnep megkoronázásaként a tangazdaságban meg is vendégelték a résztvevőket étellel és itallal, természetesen a kert szőlőiből készült borral.

(VH)